Szerda

Délelőtt egy organikus biofarmra látogatott csoprtunk, ahol menta, koriander, kakukkfű, gombo (olyan a virága mint a hibiszkusznak, levest, salátát készítenek belőle) fahéj és vanília illatozására, komposzt és giliszták tapogatására volt lehetőség. 
Kòstoltunk olyan, számomra eddig ismeretlen növényt ami édes és mentolos mint a rágò.
Ismereteket szereztünk a helyi iguanaròl (melyet később az erődben le is tudtam fotózni!!!), fekete patkányròl, gekkòròl,  a csak  2 cm nagy, de igen hangos békáròl.

Fotòztunk magas bambuszt, melynek hangja olyan, mint a hajò nyikorgása, vagy  az eső csepergése

Megtudtuk, hogy itt csak maximum 20 tanulò van egy osztályban és teljesen ugyanazt tanulják, mint az anyaországban, valamint ezen a farmon árulnak jelképes összegért különleges növényeket, adnak el komposztált földet a lakosság és az iskolák számára. 

Érdekes informáciò volt számomra, hogy 4 különféle kolibri faj él itt Martinique-on. Ez a madár a sziget jelképe.
Frissîtő ital és kötetlen beszélgetés után  nehéz szívvel hagytuk el ezt a szuper helyet. 

Ebéd és rövid fürdőzés után a sziget másik szélén lévő Sainte Marie-ban fellelhető banán mùzeumba robogtunk bérelt autònkkal és frissen-szemfülesen csatlakozò litván kollégánkkal. Ùtközben mesés, filmbe illő tájakat, növényeket, véletlenül elénk toppanò kis szigetet és templomot csodáltunk meg, így épp zárás előtt könyörögtük be magunkat erre a nehezen megtalált helyre.

A park és a mùzeum megtekintése után igazi karibi szuperédes banánt, banánlikőrt, mustárt és dzsemet kòstoltunk, sőt mi több: vásároltunk, majd elégedetten lapozgattuk a csodálatos fotòkat.
Annyi váratlan szépséget tartogat ez az aprò sziget, hogy  nem tudunk elég korán elindulni.
Minden este sötétben, forgalmi dugòba keveredve érkezünk haza, melyet vagy néhány  hazatérő pupos tehén, vagy egy cukornádat aratò gép okoz. Vagy csak ez az itteni élet?
Mire megszokom ezt a karibi lomhaságot, hazaérek és szokhatok vissza? Vagy haza se menjek?