Vasárnap
Hùsvét vasárnapra már átálltunk, nem okozott gondot a 6 òrás időeltolòdás szerint élni az életünket. Első állomásunk annak a képnek a színhelye volt, amit először meglátsz, ha rákeresel Martinique-ra: Anses de Arlet. A kezdőlapomon is ez a szemet gyönyörködtető kép láthatò. Mobilnet hol van, hol nincs, mint a mesében, ezért az én telefonomon is tárolok egy uticélt és Zsoltién is, amit ez a nagyszerű Google map megjegyez. Îgy pontban 9.30kor megérkeztünk egy csodálatos karibi templomhoz, ahol lássatok csodát, épp elkezdődött egy hùsvéti istentisztelet, ami utazásunk eddigi csùcspontja!Önkéntes munkát végző, fehér- sárga elegáns ruhákba öltözött férfiak és nők székkel kínáltak, mert már zsùfolásig megtelt a kis templom, majd kezdetét vette egy páratlan, vidám, kötetlen , zenés-táncos mise. Szaxofonos, dobos, zongorás kísérettel, karibi hangulatban tapsolva-táncolva-énekelve zajlott az egész szertartás. A pap többször is megnevettette a hívőket, megtapsolták, megölelték. Két és fél òráig tartott a mise, mégsem sietett senki haza, boldogok voltak hogy együtt lehettek, együtt ünnepelhettek. Az atya kiment a templom elé megszentelni és áldoztatni azokat, akik már nem fértek be, vagy egészségi állapotuk miatt nem tudtak bemenni. A turistákra is külön gondolt a szertartás végén, kihívta és megszentelte őket, valamint egy ministráns kislányt felköszöntött születésnapja alkalmábòl, az egész templom neki énekelt. Annyira meghatò volt, hogy azt ki sem tudom fejezni. Nagyon mély nyomot hagyott bennem, tiszta lélekkel jöttem ki a kereszténység legnagyobb ünnepén. El se hiszem hogy ott lehettem! Ízelìtőül pár kép:
+Egyedül ÉN vagyok magyar! (Másnap kiderült, hogy mégsem! Csoportomban még egy budapesti természetismeret- földrajz tanárnő is tanul, a Mindfullness kuzuson pedig még 5 magyar erősíti a csapatot.)